-
1 διέκειτο
διάκειμαιto be served at table: imperf ind mp 3rd sg -
2 διέκειθ'
διέκειτο, διάκειμαιto be served at table: imperf ind mp 3rd sg -
3 διέκειτ'
διέκειτο, διάκειμαιto be served at table: imperf ind mp 3rd sg -
4 παιδεία
παιδεία, ἡ, Erziehung und Unterricht des Kindes; Aesch. Spt. 18; λέξω τὴν ἀρχαίαν παιδείαν ὡς διέκειτο, Ar. Nubb. 968; Thuc. 2, 39 im plur.; bei Plat. Legg. II, 659 d heißt sie ἡ παίδων ὁλκή τε καὶ ἀγωγὴ πρὸς τὸν ὑπὸ τοῠ νόμου λόγον ὀρϑὸν εἰρημένον; Rep. II, 376 e ἔστι δέ που (ἡ παιδεία) ἡ μὲν ἐπι σώμασι γυμναστική, ἡ δ' ἐπὶ ψυχῇ μουσική, vgl. Conv. 187 d χρώμενον ὀρϑῶς τοῖς πεποιημένοις μέλεσί τε καὶ μέτροις, ὃ δὴ παιδεία ἐκλήϑη; Prot. 338 e παιδείας μέγιστον μέρος εἶναι περὶ ἐπῶν δεινὸν εἶναι, wodurch auch im Allgemeinen der Inhalt der frühesten Erziebung angegeben ist; aber auch die τροφή gehört dazu, Legg. I, 643 c; vgl. Xen., bes. Cyr.; Folgde; übh. wissenschaftliche und künstlerische Bildung, καὶ φιλοσοφία Plat. Ep. VII, 328 a, vgl. Gorg. 470 e; Folgende; Arist. pol. 8, 3, 5 τὴν μουσικὴν εἰς παιδείαν ἔταξαν, zur Bildung des freien Menschen gehörig. – Bei Luc. Amor. 6 collectivisch, παρηκολούϑει παιδείας λιπαρὴς ὄχλος, eine Menge gebildeter od. junger Leute. – Das Jugendalter, die Kindheit, Theogn. 1305. 1348; ἐκ παιδείας φίλος, gleichsam von der Schule an, Lys. 20, 11. – Theophr. braucht es auch von der Pflanzenzucht. – Bei Eur. Troad. 128 wird πλεκτὴ Αἰγύπτου παιδεία vom Schol. = σχοινία aus Byblos gemacht, Segel von Papyrus erkl. (Die Staude wächst am Nil). – Vgl. übrigens παιδία.
-
5 πονηρός
πονηρός, eigtl. Arbeit, Mühe, Drangsal habend od. machend; dah. – a) im physischen Sinne, Noth machend, lästig; Theogn. 274; ὅτι χρηστὸν ἢ πονηρὸν περὶ τὸ σῶμα, Plat. Prot. 313 d; gew. pass., Noth leidend, unglücklich; so heißt Herakles πονηρότατος καὶ ἄριστος, Hes. frg. 43, 5; von Sachen, in schlechtem Zustande, unbrauchbar, verdorben, τροφή, Plat. Legg. III, 735 b; δίαιτα, Rep. IV, 425 e; διὰ πονηράν τινα ἕξιν τοῦ σώματος, Tim. 86 d; καὶ ἄχρηστοι, Legg. XII, 950 b; αὐλοί, im Ggstz von χρηστοί, Rep. X, 601 e; so auch σιτία, Gorg. 464 d; wie καρπός, im Ggstz von καλός, Matth. 7, 17; πονηρῶς δίεκειτο, von einem Sterbenden, καὶ οὐδεμίαν ἔλπίδα εἶχε τοῦ βίου, Isocr. 1, 9, 12; πονηρῶς ἔχειν, Luc. Alex. 16. Von einer schlimmen Lage sagt Thuc. 8, 97 ἐκ πονηρῶν τῶν πραγμάτων γενομένων τοῦτο πρῶτον ἀνήνεγκε τὴν πόλιν, vgl. 8, 24, ἃ πονηρῶς ἔχει τῶν πραγμάτων, Lys. 14, 35. – Häufiger b) in moralischem Sinne, schlecht, boshaft u. dgl.; μήτ' ἐπιζευχϑῇς στόμα φήμαις πονηραῖς, Aesch. Ch. 1041; πόλεμος οὐδέν' ἄνδρ' ἑκὼν αἱρεῖ πονηρόν, Soph. Phil. 435; Eur. Hec. 596 sagt ὁ πονηρὸς οὐδὲν ἄλλο πλὴν κακός; vgl. πονηρῷ χρήσεται κριτῇ, El. 374; auch τελετὰς πονηράς, Bacch. 260; κέρδη, Cycl. 311; πονηρὸς κἀκ πονηρῶν, Ar. Equ. 336 u. öfter; auch πονηρὸς πόῤῥω τέχνης, Vesp. 192; u. in Prosa: Plat. Conv. 183 d; τὸν ἄδικον καὶ πονηρὸν ἄϑλιον εἶναί φημι, Gorg. 469 e; τὰ ἔργα πονηρότερα ἐργάσεται, Rep. IV, 421 d; feig, Xen. Cyr. 1, 4, 19; τοῖς φίλοις, schlecht gegen die Freunde, 8, 4, 33; aber πονηρὰ χρώματα, 5, 2, 34, ist blasse, Furcht verrathende Farbe; auch στασιάζειν καὶ πονηροὺς εἶναι πρὸς ἀλλήλους, An. 1, 7, 39, aufsässig, feindlich gegen einander; εἰπεῖν πᾶν πονηρὸν κατά τινος, Matth. 5, 11. – Wie Schol. Luc. Alex. 16 sagt Ἀττικοὶ ἐπὶ σωματικῆς διαϑέσεως ὀξύνουσι τὸ πονηρός, wird nach Arcad. p. 71, 16 Eust. zu Il. 2, 764 (vgl. Reiz de acc. incl. p. 168 u. B. A. II p. 678) bei den Attikern πόνηρος betont, wo es die Bedeutung unglücklich hat, vgl. Lob. zu Phryn. 389 u. μόχϑηρος. – Nach Cram. Anecd. Ox. 1 p. 372 sollen neuere Comödiendichter das Wort auch als comp. aus πονεῖν u. ἐρᾶν gebraucht haben, wohl Wortspiel.
-
6 εὔ-πορος
εὔ-πορος, 1) gut, bequem zu gehen, gangbar, ἡ ῥᾳδία καὶ εὔπ. ὁδός Plat. Rep. I, 328 e; Xen. An. 2, 5, 9 u. öfter; εὔπορόν ἐστι, es ist guter Weg, 3, 5, 17; übertr., ἄτης ἄβυσσον πέλαγος οὐ μάλ' εὔπορον Aesch. Suppl. 465. – Uebh. leicht zu erlangen, zu verschaffen, παρ' ἐμοῦ δ' ἔστιν ταῠτ' εὔπ ορα, bereit, Ar. plut. 532; πλεῖστον μέλι καὶ εὐπορώτατον Plat. Rep. VIII, 564 e; so bes. im neutr., Θεσσαλίαν εὔπορον ἦν διιέναι Thuc. 4, 78; Dem. 3, 18; παρασκευάζεσϑαι εὐπορώτερον ἦν Xen. Hell. 6, 3, 10. – 2) leicht, gut gehend, γλῶττα, geläufige Zunge, Ar. Equ. 637; εὔ. π οροι πλάται Eur. I. A. 765. Daher = Einer, dem es nicht an Mitteln u. Wegen wozu fehlt, Ggstz ἄπορος, auch = sich leicht aus Verlegenheit helfend, gewandt, οἱ πονηροὶ συζυγέντες εὐπορώτεροι πρὸς τὸ κακουργεῖν γίγνονται Xen. Oec. 9, 5, sie können leichter Schlechtes thun; ἐς τὴν ἄλλην δίαιτάν ἐσμεν εὐπορώτατοι Ar. Vesp. 1112; διδάσκαλος ἐν τοῖς ἀμηχάνοις εὐπορώτατος Eur. trg.; συμφέρον καὶ εὔπορον Plat. Crat. 419 a; εἰ οὖν τις ἐμοῦ εὐπορώτερος, τί οὐκ ἀπεκρίνατο; wenn Einer gewandter ist, es besser weiß, Phaed. 86 d; πρὸς ἔργον Prot. 348 d; δοκοῠσιν εὐπ ορώτεροι ἐνίοτε γίγνεσϑαι ἄνϑρωποι ἁμαρτάνοντες, gewandter, klüger, Xen. Hell. 6, 3, 10. – Von äußern Mitteln, reich, wohlhabend, Dem. Lpt. 25; Isocr. Panath. 109; πόλιν τοῖς πᾶσιν εὐπορωτάτην, die an Allem Ueberfluß hat, Thuc. 2, 64; Folgde. – Adv. εὐπόρως, leicht, Xen. Hell. 5, 4, 57 u. öfter, u. A.; τοῦτ' εὐπορώτερον ἔχω ἀποκρίνασϑαι Plat. Conv. 204 e; εὐπόρως διέκειτο Dem. 33, 25; ἔχειν πάντα, Alles im Ueberfluß haben, Thuc. 8, 36; εὐπ. ἔχειν, sich wohl befinden, Luc. Lexiph. 2.
-
7 ἀ-ταλαίπωρος
ἀ-ταλαίπωρος, ohne Anstrengung, mühelos, nachlässig, οὕτως ἀτ. τοῖς πολλοῖς ἡ ζήτησις τῆς ἀληϑείας, sie kümmern sich so wenig darum, Thuc. 1, 20, was Arr. 6, 11, 8 nachahmt. – Adv. ἀταλαιπώρως, διέκειτο ἡ ποίησις Ar. B. A. 457, ῥᾳϑύμως, ὀλιγώρως erkl.
-
8 διακειμαι
1) находиться в (каком-л.) положении или состоянии(σῶμα μοχθηρῶς διακείμενον Plat.; εὖ ἢ κακῶς Arst.; κακῶς ὑπὸ τραυμάτων διακείμενος Plut.)
ὁρᾶτε ὡς διακεῖμαι ὑπὸ τῆς νόσου Thuc. — вы видите, в каком я состоянии из-за болезни;οὔπω διακέοιντο οἱ Λακεδαιμόνιοι ὥσπερ τοὺς Ἀθηναίους διέθεσαν Xen. — (они думали, что) лакедемоняне еще не находятся в таком положении, в какое они (сами некогда) поставили афинян;ἄμεινον ὑμῖν διακείσεται Xen. — (так) для вас будет лучше2) быть расположенным или настроенным(εὖ τινι Isae.; χαλεπῶς πρός τινα Plat.; εὐθαρσῶς πρὸς τὸν κίνδυνον Plut.)
ἐπιφθόνως δ. τινι Thuc. — внушать кому-л. чувство зависти;ὑπόπτως δ. τινι Thuc. — возбуждать в ком-л. подозрение;φιλικῶς δ. πρός τινα Arst. — дружелюбно относиться к кому-л.3) быть установленным(ὥς οἱ διέκειτο Hes.)
ἐπὴ διακειμένοισι Her. — на (заранее) определенных условиях -
9 διάκειμαι
Aδιάκηται Sapph.Supp.2.9
; inf. - κεῖσθαι: [tense] fut. - κείσομαι: first in Hes.Sc.20:—serving as [voice] Pass. toδιατίθημι, δ. ὑπό τινος X.HG4.1.33
, cf.6.5.1; to be served at table, Philostr.VA2.28; of troops, to be stationed, POxy.1204.7(iii A.D.), etc.: but mostly,II to be in a certain state of mind, body, or circumstances, to be disposed or affected in a certain manner, Hdt.2.83, etc.: freq. with Adv., ὡς διάκειμαι what a state I am in! E.Tr. 113 (lyr.);ὁρᾶτε ὡς δ. ὑπὸ τῆς νόσου Th.7.77
, etc.;σχεδόν τι οὕτω διεκείμεθα, τοτὲ μὲν γελῶντες κτλ. Pl.Phd. 59a
; μοχθηρῶς, φαυλότατα δ., to be in a sorry plight, Id.Grg. 504e, Erx. 405d;οὕτω δ. τὴν γνώμην ὡς.. Isoc.2.13
; εὖ δ. τινί, to be well disposed towards him, Is.4.18;πρός τινα κακῶς δ. Lys.16.2
;πρὸς τοὺς ἄρχοντας Isoc.3.10
; φιλικῶς τινί, οἰκείως πρός τινα, X.An.2.5.27, 7.5.16: abs., to be well-disposed,πρός τινα Philostr. VA1.7
(cf.ἀπὸ τοῦ διακειμένου ἀκροασάμενος Id.VS2.10.1
); ἐπιφθόνως δ. τινί to be envied by him, Th.1.75; ὑπόπτως τῷ πλήθει δ. to be suspected by the people, Id.8.68; ἐρωτικῶς δ. τῶν καλῶν to be in love with.., Pl.Smp. 216d;ἀπλήστως δ. πρὸς ἡδονήν X.Cyr.4.1.14
; λύμῃ δ., = λυμαίνεσθαι, Hdt.2.162; τὸ διακείμενον, of the intransitive Verb, opp. τὸ ποιοῦν, Arist.SE 166b14.2 of things, to be settled, fixed, or ordered,τώς οἱ διέκειτο Hes.
l.c.; τὰ διακείμενα conditions, terms,ἐπὶ διακειμένοισι μουνομαχῆσαι Hdt.9.26
; of a gift, ἄμεινον διακείσεται it will be better disposed of, X.An.7.3.17.3 of property, etc., to be situated, PGiss.119.3 (v A.D.), etc.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > διάκειμαι
-
10 ποίησις
A fabrication, creation, production, opp. πρᾶξις (action, v. Arist. EN 1140a2, Pol. 1254a5), [ μύρου] Hdt.3.22;νεῶν Th.3.2
, etc.;ἡ τῶν ζῴων π. Pl.Smp. 197a
;ἡ τῶν μελῶν π. Id.Grg. 449d
;μίμησις π. τίς ἐστιν, εἰδώλων μέντοι Id.Sph. 265b
, etc.;αἱ ὑπὸ πάσαις ταῖς τέχναις ἐργασίαι ποιήσεις εἰσί Id.Smp. 205b
.2 of Poetry, ἡ τῶν διθυράμβων π., τῆς τραγῳδίας, τῶν ἐπῶν, Pherecr.145.10, Pl.Grg. 502a, 502b, R. 394c: abs., art of poetry,οἱ ἐν π. γενόμενοι Hdt.2.82
, cf. Ar.Ra. 868, etc.;οὕτως.. ἀταλαιπώρως ἡ π. διέκειτο Id.Fr. 254
; οἱ ἄκροι τῆς π. ἑκατέρας, i.e. tragedy and comedy, Pl.Tht. 152e;ᾠδαὶ καὶ ἡ ἄλλη π. Id.Phdr. 245a
; π. ψιλὴ ἢ ἐν ᾠδῇ ib. 278c.b poetic composition, poem,ἐς ποίησιν ἐσενείκασθαι Hdt.2.23
, cf. Th.1.10, etc.; : pl., Id.Lg. 829e.II = εἰσποίησις, adoption, in pl., Is.7.1, D.44.7, al.; κατὰ ποίησιν ibid., Michel836.5 (Didyma, ii B.C.);ποιήσει υἱοί D.H.4.7
;τῇ παρ' ὑμῶν π. πολίτης D.20.30
.2 in collect. sense, those adopted,τῆς π. ἣν ἐκεῖνος ἐποιήσατο Id.44.61
.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ποίησις
-
11 ἀταλαίπωρος
ἀτᾰλαίπωρος, ον,A not painstaking,οὕτως ἀ. τοῖς πολλοῖς ἡ ζήτησις τῆς ἀληθείας Th.1.20
. Adv.-ρως, οὕτως αὐτοῖς ἀ. ἡ ποίησις διέκειτο Ar.Fr. 254
;οὐκ ἀ. τινὰς χειροῦσθαι D.C.49.35
;ἀ. διάγειν Ph.1.18
;ἀ. ἀκούειν Simp.in Cael.143.16
.II of persons, not given to hard work, Hp.Aër.1; lazy,ἀνθρωπάρια Arr.Epict.1.29.55
.2 incapable of bearing fatigue, Prob. in Hp.Aër.21. Adv.- ρως
without incurring fatigue,Id.
Acut.33.III of stagnant water, sluggish, Ruf. ap. Orib.5.3.1:—also [suff] ἀτακτ-πώρητος, ον, Poll.4.28; easy, Sor.2.11. Adv.- τως Hsch.
s.v. ἀνοίκτως, Sch.E.Hec. 204.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ἀταλαίπωρος
-
12 πονηρός
πονηρός, eigtl. Arbeit, Mühe, Drangsal habend od. machend; (a) im physischen Sinne: Not machend, lästig; pass., Not leidend, unglücklich; so heißt Herakles: πονηρότατος καὶ ἄριστος; von Sachen: in schlechtem Zustande, unbrauchbar, verdorben; πονηρῶς δίεκειτο, von einem Sterbenden; (b) in moralischem Sinne: schlecht, boshaft; τοῖς φίλοις, schlecht gegen die Freunde; πονηρὰ χρώματα, blasse, Furcht verratende Farbe; στασιάζειν καὶ πονηροὺς εἶναι πρὸς ἀλλήλους, aufsässig, feindlich gegen einander; unglücklich
См. также в других словарях:
διέκειτο — διάκειμαι to be served at table imperf ind mp 3rd sg … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
διέκειθ' — διέκειτο , διάκειμαι to be served at table imperf ind mp 3rd sg … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
διέκειτ' — διέκειτο , διάκειμαι to be served at table imperf ind mp 3rd sg … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
επιπολεμούμαι — ἐπιπολεμοῡμαι, όομαι (Α) (κατά τον Ησύχ.) «ἐπεπολέμωτο πολεμίως διέκειτο» … Dictionary of Greek
παιδεία — Δραστηριότητα η οποία αποσκοπεί στο να μεταδώσει, με τη διδασκαλία, κατά τρόπο οργανικό κατά κανόνα, σειρά θεωρητικών ή πρακτικών γνώσεων. (Γενικότερα ο όρος παιδεία σημαίνει επίσης τη μόρφωση και κάποτε και την καλλιέργεια). Ανάλογα με εκείνον… … Dictionary of Greek
πικρός — ή, ό / πικρός, ά, όν, ΝΜΑ 1. αυτός που έχει πικρή, ερεθιστική γεύση (α. «πικρός καφές» β. «πικρό χάπι» γ. «ὅταν δὲ τεύχῃ Ζεὺς ἀπ ὄμφακος πικρᾱς οἶνον», Αισχύλ.) 2. (σχετικά με την αφή) οξύς, οδυνηρός (α. «τρεις μπάλες τού ερίξανε, πικρές,… … Dictionary of Greek